Miután a reformáció meghozta Európa országainak a vallásszabadságot, óriási ébredési hullám söpört végig a kontinensen. Egyre-másra szerveződtek az evangéliumhoz ragaszkodó, biblikus elveken működő közösségek. Ezekben a hivő csoportokban a testvérek, Jézus példáját követve bemerítkeztek, ezzel is jelezve az Ige iránti hűségüket, Istennel való szövetségüket. Ezért anabaptistáknak nevezték őket mely az ana (újra) és a baptidzó (keresztelő) szavakból tevődött össze. Valójában azonban ezek a hívek nem az újra keresztelés szükségességét hirdették, hanem sokkal inkább a kis gyermekek megkeresztelése ellen emeltek hangot, azt vallva, hogy a valódi keresztséghez szükségeltetik a szellemi érettség, egy tudatos, felelősségteljes döntés. Ezek az emberek -akik magukat sokkal inkább baptistáknak tartották- az úttörői az első baptista gyülekezetek alapításának.

 Magyarországra Rottmayer János nevű asztalos mester hozta el a baptizmus magvait, aki a nagy hamburgi tűzvész után találkozott az akkori kontnentális Európa egyetlen baptista gyülekezetével és annak tagjaival. Rottmayer hamar megtapasztalta Isten valóságos átformáló erejét. A hamburgi gyülekezet vezetője, Johann Gerhard Oncken felismerve a misszió fontosságát, a tanítvánnyá tett "újszülötteket" visszaküldte saját hazájukba, hogy hirdessék az evangéliumot, illetve alapítsanak gyülekezeteket. Rottmayer 1846-ban érkezett Budapestre, ahol hamarosan meg is alakult az első gyülekezet. Sajnos a szabadságharc kitörése után a gyülekezet meggyengült, majd a bukás, és az azt követő megtorlások után teljesen felbomlott. A "földre hullt baptista zászlót" a szintén Hamburgban képzett Meyer Henrik emelte fel és lendületes missiós munkába kezdett, melynek nyomán Pesten és vidéken is hirdette az igét és alapított gyülekezeteket. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy 1885-ben már baptista igehirdetések folytak Lukács Zsigmond házánál, majd 1886-ban megalakult Magyarország első olyan baptista gyülekezete, ahol magyar nyelven folytak az istentiszteletek.

 Szabó András, településünk szülötte, aki 1888-ban egyik hazalátogatása alkalmavával meghallotta Isten hívását, majd 1889-ben bemerítkezése után itthon maradva, házat épített, ahol tizenhárom éven keresztül (1891-1903-ig, az imaház felépüléséig) folytak az istentiszteletek. 1893-ban, a Németországból hazatérő Udvarnoki András állt ba a lelkipásztori szolgálatba. Udvarnoki András nevéhez fűződik többek között a Békehirnök című lap megalapítása, a Nap utcai gyülekezet plántálása, illetve a Baptista Teológia életrehívása. 1928-ban, mikor is Tahitótfalu önálló körzetté vált, már Szabó András a gyülekezet lelkipásztora.1938-ban Vass Ferenc lett a pásztor, ekkor már énekkar, fúvós és pengetős zenekar is szolgált már a gyülekezetben.

 Követlező lelkipásztoraink:

Révész Benjamin 1960-1965-ig

Balog Miklós 1967-1976-ig

Révész József 1977-1987-ig

Nyári István 1988-2001-ig

Nagy Sándor 2002-2012-ig